Elkényeztetve Copăceniben
Maria meghívása épp jókor jött, nagy szükségünk volt arra, hogy elkényeztessenek minket. Egy teljes hétvége, amelynek során Maria programot szervezett nekünk, megetetett minket és körbevezette szülőfalujában, Copăceniben, amely 30 km-re van Kolozsvártól Torda felé.
Látjátok, Maria szereti a faluját, szereti a természetet, az ételeket és az embereket. Van egy szállása, ahová már régóta meg akart hívni minket sátrazni, hogy lássuk és érezzük, amit ő. Sokan voltunk, akik elfogadtuk a meghívást, mert tudtuk, milyen finomságok készülnek nála. Már meséltem nektek az Oițele din Copăceniről, ahonnan finom sajtokat és bárányhúst kapok. Fontos, hogy bízzunk azokban, akik ilyen termékeket szállítanak nekünk, hogy tudjuk, jóhiszeműek mindenben, amit csinálnak. És Maria és a szülei pontosan ilyenek. Egyszerűen és lazán sikerült két napon át közel 30 emberről (felnőttekről és gyerekekről) gondoskodniuk.
Szombat reggel kávéval és urdoicival (hallottatok már ezt a nevet? ezek túrós palacsintaféle urdával!!!!) fogadtak minket, amelyek puhák voltak, a töltelékük pedig olyan volt, mint egy sajtos szuflé.
Miután megismerkedtünk egymással, jött a reggeli: telemea, friss sajt, urda, tehéntej joghurt, szilvalekvár és vaj, főtt szalonna hagymával, paradicsom és uborka, házi főtt tojás, házi kenyér.
A meglepetés a Copăceni Almete volt, egy sajtkrém különböző ízekben (zöldhagyma, kapor és torma), amit Maria készített. Az aranyos címkéket a falusi iskola gyerekei készítették 😉
Reggeli után elindultunk a Tureni-szurdokba. Néhány órás séta volt, amelyet történetek, legendák szakítottak meg, megálltunk a forrásnál, hogy újratöltsük a palackjainkat vízzel, mert nagyon meleg volt. Útközben erdei epret találtunk és ettünk.
Visszatértünk a szállásra, ahol Maria apja báránypörköltet készített nekünk bográcsban, házi kenyérrel és káposztasalátával. Aztán pár órát pihentünk az árnyékban. Én kihasználtam a szennyezetlen területet és kamillát szedtem.
Estefelé művészi program volt a falu furulyásával. 67 éves volt az úr és rajongott a népzenéért.
Közben a bălmoș elkészült. Házi füstölt kolbásszal tálalva. Azt hittem, már nem fér belém több étel, de a bălmoș megtalálta a helyét. Amikor leszállt az éj, meggyújtottuk a tábortüzet, és aztán nem tudom, mi történt, elaludtam.
Másnap reggelire Maria anyukája kávéval és egy csodálatos túrós-kakaós süteménnyel várt minket. A gyerekek elmentek a pónira, mi pedig lustálkodtunk ebédig. Tudtuk már, mi következik: fejes salátaleves sajtos puliszkával.
Sajnáltam, amikor eljött az idő, hogy visszatérjek Kolozsvárra. Csak azután indultam el, hogy Maria szülei megígérték, legközelebb amikor meglátogatom őket, megtanítanak helyi specialitásokat főzni (sertésleves, pörkölt cîr-rel, ptirosti - egy sajtos derelye féle). Így a szállás története nyitva marad... megígérem, hogy még hallani fogtok innen hírekről.
Maria, a házigazdánk
Urdoici (túrós palacsinta)
Főtt tojás, zöldségek és pálinka
Juhsajt telemea
Juh sajt
Urda (túró)
Copăceni Almete
Erdei eper szedés
Tureni-szurdok
Tureni-szurdok
Tureni-szurdok
Tureni-szurdok
Bárány bográcsban
Báránypörkölt
Visszatértünk a szállásra
Élő zene (furulyán)
Bălmoș
Másnap mindenki elemében volt
Póni a gyerekeknek
Oițele din Copăceni (a birkák)
Túrós-kakaós sütemény
Puliszka sajttal és töpörtyűvel
Fejes salátaleves
Tekercselt zsír