San Sebastián

Áprilisban először látogattam meg Spanyolországot. San Sebastián városát választottam. És milyen jól választottam! A legjobb hely, hogy először kóstoljam meg Spanyolországot. Kolozsvárról Zaragozába repültünk (3 óra), majd autót béreltünk San Sebastiánig. Az autópályán kényelmes volt az út, 3 órát tartott, beleértve egy rövid megállót Pamplonában (a bikafuttatás és futók városa).

San Sebastián egy bájos város a Vizcayai-öböl partján. Három hosszú strandja van az óváros (Parte Vieja) két oldalán. Jobbra, ha a tenger felé nézünk, a Zurriola strand, balra pedig az Ondarreta és a Concha (Kontxa). *Az első dolog, amit itt megtanultam, hogy a TX baszkul CH-nak ejtendő! A város nagyon elegáns, belle epoque stílusú építészettel (az óváros leégett), nagyon zöld és nagyon tiszta.

Egy apartmant béreltünk az óvárosban, két lépésre az élelmiszerpiactól (Bretxa). Végül is két lépésre voltunk mindentől, amit csak akartunk. Az utca végén volt a tengerparti sétány. 5 percre voltak a legjobb Pintxos bárok.

És így jutottam el ahhoz, ami a legjobban érdekelt. Tehát a pintxos... Egyfajta tapas. Miniatűr ételadagok, amelyeket bagett szelettel vagy azon tálalnak. San Sebastián nagyon közel van Franciaországhoz, így átvették tőlük a bagett.
Ez az étkezési stílus annyira jól illett hozzám! Minden bárnak megvan a specialitása, és a hagyomány az, hogy bárról bárra járunk, mindegyikben 1-2 adag pintxot és egy italt fogyasztunk. Így néhány nap alatt tucatnyi ételt kóstolhattam meg anélkül, hogy egyetlen pillanatra is jóllakottnak éreztem volna magam. A csatolt képek magukért beszélnek. De még azok a képek sem, amelyeket előtte láttam a neten, nem tudtak felkészíteni arra, amit San Sebastiánban találtam. Az a pezsgő hangulat, amely akkor keletkezik, amikor sok ember gyűlik össze egy jó étellel és itallal teli asztal körül.

A pultok általában hideg pintxókkal vannak tele. Finomak, különösen ha nagyon éhes vagy és gyors falatot akarsz. A csapos általában felmelegíti őket, ha szükséges.
De az igazi finom étel a helyben készített, meleg pintxos. A csaposok mögötti táblákról rendelhetők. Darabonként 2 és 5 euró között kerülnek.

A bárokban nagyon kevés asztal van. A pultnál eszünk. Nagy a tolongás, így nem volt helye az udvariaskodásnak. Általában lassan, de biztosan átfurakodtunk a pulthoz, és ha odaértünk, nem mozdultunk, amíg le nem adtuk a rendelést. Az egész rendszer jól ki van találva. A rendeléseket gyorsan felveszik, és az étel ugyanolyan gyorsan érkezik. A szalvéták kéznél vannak, a pult alatt, és a végén a földre dobjuk. Ez volt a legnehezebb dolog San Sebastiánban. Két napig a zsebemben hordtam őket! Azt mondják, minél több szalvéta van a földön, annál jobb az étel azon a helyen. Végül meggyőződtem, hogy NEKEM IS a földre kell dobnom a szalvétákat, hogy tudassam az utánam jövőkkel, hogy ott jól lehet enni.

Tulajdonképpen a Cuchara de San Telmo-nál dobtam földhöz az összes szalvétát. Ez volt a kedvenc bárom. Itt csak meleg, rendelésre készült pintxosok vannak. 20 perccel nyitás előtt értünk oda. Két ázsiai már ott volt. Sorba álltunk, és 10 perc múlva akkora sor kígyózott, hogy a turisták megálltak lefotózni minket. De megérte a várakozás, és az étel olyan gyorsan jött, hogy senki sem szenvedett vércukoresést 😊

A csúcspont az volt, amikor a Bar Nestor-ba 1 órával nyitás előtt kellett mennünk, hogy feliratkozzunk egy várólistára egy szelet tortilláért. Ez a bár naponta csak 2 tortillát készít (egyet ebédre és egyet vacsorára). Ha szerencséd van, megszerezheted a 16 szelet tortilla egyikét minden körből. Aznap mi több mint szerencsések voltunk. Megkaptuk az utolsó két szeletet! Egy óra múlva visszamentünk, és diadalmasan kaptuk meg az adagunkat tucatnyi irigykedő ember előtt. Elmúlt az irigységük, amikor megkapták a txuletájukat, ami itt ugyanolyan mesés, mint ez a ritka tortilla.

Egy másik kedvenc bár a Casa Urola volt. A mogyorószószos articsóka volt a kedvencem. De a többi is nagyon közel jött hozzá.

Borda Berri, egy másik szuper hely, a legomlósabb bordákkal.

Bar Sport, amelyet házigazdánk, María fivére üzemeltet, itt vannak a legjobb grillezett tintahalak. Szétolvadtak a számban, ilyet még nem ettem.

A Gandarias-ban solomillót ettünk, egyéni adagokat marhabélszínből zöld paprikával és tengeri sóval. A Fuego Nero-ban Kobe marhahúsból készült mini-hamburgereket ettünk.

A Viña-ban ettük "a világ legjobb sajttortáját", ahogy a helyiek nevezték. Csodálatos volt, sőt annyira csodálatos, hogy minden nap odamentünk desszertért. Egy pohár Nectar Pedro Ximénezzel tálalva. Megkaptam a receptet, alig várom, hogy lássam, sikerül-e. És egy másik rendkívüli desszert: az Atari kenyérpudingja.

Gilda, a legismertebb pintxos. A Casa Valles bárban hozták létre. Valójában egy nyárs, amelyre olajbogyót, savanyított guindilla csípős paprikát és egy szelet szardellát tesznek. Egy harapással kell megenni. Nehéz, de nekem is sikerült. Az előételt Rita Hayworth ihlette, amikor a Gilda című filmben játszott. A jelenetet, amelyben Rita táncolt, Spanyolországban cenzúrázták, így mindenki Franciaországba ment megnézni. Úgy tűnik, a jelenet ugyanolyan zöld, sós és csípős, mint ez az előétel. Most nekem is meg kell néznem a filmet. A legjobb gildákat a Bar Sportban és a Bar Nestorban ettük.

Talos, ez az az utcai étel, amelyet különösen szerettünk. Valójában helyben készült kukoricapalacsinta, amelybe frissen sült kolbászt, bacont, sajtot vagy csokoládét tesznek. Minden reggel a sétányon ettünk talost chorizo-val és ittunk egy cortadót (kávé, mint egy macchiato). Bár nem édesítem a kávémat, mindig cortado con sacarina-t rendeltem, mert olyan viccesen hangzott, ahogy ott kiejtették... Ez volt az első dolog, amit Spanyolországban hallottam, és nevetésben törtem ki a szegény fickó előtt, aki a kávéját rendelte.

Már attól szédülök, hogy visszaemlékszem ezekre az ételekre. És még el sem jutottam a grillezett libamájhoz, a konfitált tonhalhoz hagymával, a sült merlucához vagy bacalaohoz, a sült zöld paprikához egy pohár sörrel, az ibériai bellota sonkához.

Napközben sört ittunk (kis poharakban is felszolgálták, ami illett a kis adagokhoz), vino tinto-t (vörösbor), vino tinto de verano-t (vörösbor limonádéval és vermuttal). Víz helyett Txakoli Getariako-t (Getariai Txakoli) ittunk. Komolyan, csak néhány nap múlva jöttünk rá, hogy nem igazán ittunk vizet. Ez egy fehérbor, enyhén gyöngyöző, friss, magas savtartalommal, egyszerű, de tökéletesen illik a tenger illatához és a San Sebastián-i meleg napsütéshez. Olyan könnyen csúszott le, mint egy limonádé. A bort speciális dugókkal töltik, amelyek habzóbbá teszik. Fél méterről alacsony vizes poharakba töltik. Igazi kinyilatkoztatás volt ez a bor. Már attól reagálnak az ízlelőbimbóim, hogy írok róla.

Este vermutot és gint ittunk. Amit nem ittunk SS-ben: calimocho (vörösbor kólával). Az egyetlen dolog, ami nem tetszett SS-ben: a cider. Maradok a francia változatnál.

Bár mi elértük azt a teljesítményt, hogy nem ettünk normál, asztalnál ülős étteremben, ezek léteznek. Jatetxe-nek hívják őket. Sőt, San Sebastián 16 Michelin-csillaggal rendelkezik, van néhány a világ legjobb éttermei közül, köztük a Mugaritz és az Arzak.

Az első napon Lurdes segített felfedezni a várost, a csodálatos idegenvezetőnk. Egy pintxos túrát vettünk a Viator.com-ról. 3 órás volt, 6 báron keresztül. A túra megérte az árát, ajánlom.

Ételt a Mimo-ban vásároltunk, egy ínyencboltban a Maria Cristina szállodában. Sajtokat az Elkano boltban vettünk.

Az evés és a strandolás mellett meglátogattuk a San Telmo múzeumot és az akváriumot. Sétáltunk a Cristina-Enea parkban. Felmentünk az Urgull hegyre, hogy lássuk a város panorámáját. Megszagoltuk a várost a Benegas Parfüméria-ban, egy régi parfüméria gyűjteményes parfümökkel. Itt fedeztem fel, hogy San Sebastiánnak saját parfümje van: Sirimiri, ami szitáló esőt jelent. Megszagoltam, tetszett, megvettem. Bár az éghajlat esős télen és tavasszal, mi szinte végig 20 fokos, napos időnek örülhettünk. Sokan fürödtek az óceánban, de én nem mertem, 14 fokos víznél. Csak a bokámat áztattam be. És megettem az első fagylaltot idén, mangót, a Boulevard-on.