Édes-savanyú csirke

10 April 2014

Egy olyan recept, amelyben semmi érdekes nem történik az utolsó 5 percig, amikor elkezdődik a varázslat. Az édes ízt a narancslé cukrai, a fahéj és a szegfűszeg adják, a savanyú ízt pedig a bor és a narancs. A fokhagyma és a római kömény összekötik ezeket az aromákat. Ajánlom, hogy csirkecombot vagy szárnyat (hegyek nélkül) használjatok.

Hozzávalók

500 gr csirkehús (csonttal és bőrrel; 4 alsó combot használtam)
1/2 kis hagyma
6 gerezd fokhagyma
125 ml száraz fehérbor
250 ml narancslé
1/4 teáskanál római kömény (kumin)
1 késhegynyi őrölt fahéj
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg
só

Adagok: 2

Elkészítés módja édes-savanyú csirke

Tegyük a csirkét egy tágas lábasba (a hús lehetőleg egy rétegben legyen; én bográcsot használtam). Adjuk hozzá a narancslét és a bort. Csak annyi vizet adjunk hozzá, amennyire szükség van, hogy a csirke majdnem el legyen lepve (én még 200 ml-t adtam hozzá, de ez a lábastól függ). Adjuk hozzá a fahéjat, a szegfűszeget, a római köményt és 3 gerezd szétnyomott fokhagymát. Adjuk hozzá a többi egész fokhagymagerézdet, a nagyobb darabokra vágott hagymát és egy kis sót.
Tegyük a lábasra a fedőt, és hozzuk forrásba. Tegyük rá a fedőt, csökkentsük a lángot kicsire, és főzzük így, amíg a hús elkészül (a villa könnyen belemegy; kb. 45 perc a combok esetében). Eddig semmi látványos nem történik a lábasban, a csirke csak fő, és kellemes illat árad a lábasból (lásd 2. kép).
Amikor a hús megpuhul, vegyük le a fedőt, és főzzük tovább közepes lángon, amíg a folyadék szinte teljesen elfő a húsról (kb. 30 perc). Időnként ellenőrizzük a folyadék szintjét.
Amikor a folyadék már csak 1 ujjnyi a lábasban (lásd 3. kép), megkóstolhatjuk, látni fogjuk, hogy már szirupos és aromás. Mostantól kezdődik a varázslat...
Csökkentsük a lángot kicsire, és folytassuk a főzést, gyakrabban keverve. Egy idő után a szósz a lábasban besűrűsödik, mint egy lekvár, folytassuk a főzést és keverjük, nehogy leégjen. A „lekvár" beborítja a húst, megmázazza, szép narancssárga színt kap. Látni fogjuk, ahogy a zsír összegyűlik a lábas alján (ez a csirke zsírja, ezért kell csonttal és bőrrel készíteni) és a csirkehús barnulni kezd (lásd 4. kép; kivettem 2 combot, hogy lássátok a szószt a lábas alján). Folytassuk a sütést (most már sütés, mert a lábasban zsír van), forgatva a csirkét minden oldalára, hogy szép színt kapjon. A szósz a lábasban most sötét narancssárga, mert a narancs cukrai karamellizálódtak. Amikor az első égésnyomokat látjuk a lábas alján (jele, hogy a szósz eléggé karamellizálódott), álljunk meg, a csirke kész.
A végén a csirkének kellemes narancssárga színűnek kell lennie, barnulás nyomaival, fényesnek és ragacsosnak.

Nyomtatás